Séverine Vidal és Manu Causse
Bicebóca szívek
Múlt héten sikerült rálelnem erre a könyvre a könyvtárba. Általában el szoktam olvasni a fülszöveget, de sietnem kellett, mivel felkészítőm volt és nem akartam sokáig húzni az időt, így még két másik könyv mellett ez is szerepelt.
A Bicebóca szívek első fejezetei alapján nem igazán tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, mert annyira zavaros volt számomra. De ahogy haladtam az olvasással egyre jobban kezdtem megkedvelni a művet, a szereplőket, a történetet.
Nem mindennapi történettel állhatunk szemben, ugyanis a könyvben szereplőkből páran fogyatékkal rendelkeznek.
A történet előrehaladtával szembesülünk, hogy a fogyatékkel élők is sima emberek, akik vágynak a boldogságra és legfőképpen arra, hogy ne kezeljék őket különlegesként.
Bár a könyvben szereplők között akadnak teljes ellentétek, mégis ezek hozzák annyira össze őket, hogy barátságot kötnek egymással.
A történetünk főszereplője Vlad, akinek atetózisa van, ami vele született betegség, megnehezíti a mindennapi mozgást és a végtagokban görcsök vannak. Annak ellenére, hogy Vlad egy ilyen mértékű betegséggel él együtt igenis pozitív személyiséggel rendelkezik és nagyon is szereti a filmeket.
A plátóinak hitt szerelme egy szórólappal lepi meg, amin amatőr filmfesztivált hirdet meg Vlad és barátai az iskola igazgatóhelyettesétől kérnek engedélyt, hogy leforgathassák.
Időközben Vlad nem várt eseményekbe is belebotlik.
Ez a kis történet megérdemli azt, hogy a Vörös pöttyös könyvekhez tartozzon, mert egyszerre taglal egy olyan témát, ami ritka és nem sok könyv foglalkozik vele, illetve a szerelem is képbe kerül, ahogy a barátság is.
Véleményem szerint a Bicebóca szívek betekintést enged egy olyan világba, ahova az egészséges emberek nem igen nyernek bepillantást és ehhez még hozzá jön a szerelem kialakulása is, ami valljuk be nem mindig talál rájuk.
Üdv,Bali
