Jogosítvány
Sziasztok!
Ez a bejegyzés, már egy jó ideje érlelődik a fejemben és a kezeim alatt, hiszen egy számomra fontos eseményre került sor az életemben. A címből látható is, hogy mi az, így nem húzom tovább a szót és kijelenthetem, hogy MEGVAN A JOGOSÍTVÁNYOM.
Még 2021 nyarán kezdtem neki az egésznek, ami azt jelenti, hogy a fontosabb papírok beszerzése, az összegek befizetése és az orvosi vizsga megcsináltatása, külön a pszichológiai vizsgát, ami erre kell.
Az orvosi vizsgán a látásvizsgálaton nem mentem át, mert az ötös számot nyolcasnak láttam, így egyből lehet gondolni, hogy mi is lett a vége. Szemüveges lettem. Távollátó szemüveg van a birtokomban, amit állandóan kell viseljek, de ebben az a jó, hogy most már távolra is ellátok és tisztán.
Az elméleti oktatás három hétig tartott, amit őszintén nagyon élveztem, bár a nagy meleg egy kicsit sok volt. Nem tudom, hogy hogy van más országokban, de itt Romániában az elméleti oktatás után van egy iskolavizsga, ami a vezetést előzi meg és el kell érni a 22 pontot, hogy elkezdhess vezetni. Nos nekem ez telt négy hétbe, ami egy kicsit sok, de sikerült.
Augusztus hónapban sikerült nekilátni a vezetésnek, egy alkalom 2 órát tartott. Nagyon izgultam, hogy milyen sofőr fogok lenni és hogyan fogom elvezetni az autót, de a gyakorlás és az oktató segítségével megtanultam rendesen vezetni. Persze ebbe beletartoznak a manőverek is, mint a háttal való parkolás, orral előre parkolás, tolatás, hegyre menetel, hármas fordulás.
Őszintén volt olyan alkalom, amikor csalódottan indultam haza, hogy megint lefullasztottam az autót, vagy épp nem nyomtam be megfelelően a kuplungot, vagy nem lassítottam le. Ezekért nagyon ostromoltam magam, hogy nem figyelek oda kellő képen és el fognak vágni. De voltak jó pillanatok és sikernek könyveltem el magamban azt, hogy nem fullasztottam le az autót.
A 30 óra levezetés után kellett az elméleti vizsgát megcsináljam, aminek a kirendeltsége Csíkszeredában van és oda kellett elutazzak. Szintén negyedik alkalommal jöttem ki onnan és már a November végéhez közeledtünk. De mikor megcsináltam a 24 pontot, hivatalosan elég a 22 pont, de nem baj, ha nagyobb az eredmény, akkor eszméletlenül boldogan nyomtam rá a Február 15-ei dátumra és azonnal bejegyzeteltem a naptáramba is, hogy még véletlenül se felejtsem el.
A Január végeztével az oktatót felhívtam, hogy még jó volna vezetni négy alkalmat a vizsga előtt. Nem ment zökkenőmentesen és mindegyik órán vétettem hibákat és rájöttem, hogy mik mennek nehezen vagy épp mivel van a nagyobb gond vezetés közben.
Február 15-én reggel 9 órára voltam a központhoz rendelve, ahol kb 20 autó és velem együtt kb 25 ember várakozott. Az oktatóm is megjelent és csak a vizsgáztató rendőrökre vártunk, akik majdnem fél 10-kor jelentek meg. Az én szerencsémnek hála utolsónak olvastak fel, ami nem kis stresszel és várakozással jár, így nem volt mit tennem, mint várni a soromra.
Szerencsére a várakozás alatt volt pár teendőm és a nap is sütött egy kicsikét, ami nem volt ellenemre. A várva várt percet megelőzte egy tanúskodás és az előttem levőt elvágták, így megint kell menjen vizsgázni.
Sorra kerültem én, igyekeztem nyugodt lenni és kiegyensúlyozott, ami egy ilyen helyzetben lehetetlennek minősül, de próbálkozni ér. Mielőtt a rendőr beült volna mellém, beállítottam mindent, itt kiemelném, hogy még kiszállás előtt sikerült beütni a térdem és az ülés beállításánál igen közel állítottam be az ülés helyzetét idegességemben. A papírok kitöltése és aláírása után elindultam, jelzem, hogy a rendőr románul beszélt, illetve a végén hozzátette magyarul is, hogy merre menjek vagy milyen manővert kér, így ez könnyebb volt.
Amit kért tőlem az egy hármas fordulás, majd elvezettem egy másik helyszínre, ott kért egy háttal való parkolást és végül egy tolatást kért. Jelezném nem ment hibamentesen, mert egy lámpánál átváltott pirosra és meghaladtam a vonalat, plusz az egyik kanyarnál nem fékeztem, csak a kuplungot nyomtam meg, ami egy kisebb gyorsuláshoz vezetett, de kijavítottam utólag a dolgokat. Mindenkinek megadtam az elsőbbséget, akinek kellett, illetve figyeltem a környezetemre is, hogy ebben ne legyen hiba.
A helyszínre való visszatérés esetén egy orral előre való megállást kért, amit sikerült egy kicsit elszúrnom, mert ferdén álltam meg. De mikor a rendőr kitöltötte a papírokat és aláírtam én is, amit kellett, megláttam az ADMIS írást, amitől olyan hálás lettem, hogy megköszöntem neki - meg is öleltem volna, de visszafogtam magam - átadta a papírt és mehettem utamra.
Ami még ennél is jobb volt, hogy rá három napra megkaptam a jogosítványomat, amit gondosan elraktam a helyére, de előtte kidicsekedtem magam anyukámnak és apukámnak is.
Ezek a tapasztalataim. Aki a jogosítványon gondolkozik vagy épp benne van, ne aggódjatok, hiszen lehet próbálkozni még az elbukás után is. Nem hiába van az, ha az ember elesik, feláll és leporolja magát, majd továbbmegy. Ezt az elvet kell észben tartani, hiszen nem mindenkinek sikerül minden elsőre, csak kitartás kell.
Legyetek bátrak, menni fog minden, csak oda kell állni és kitartani!
Üdv, Bali
