Jandy Nelson: Az ég a földig ér
Sziasztok!
Igen, egy újabb LOL könyvvel érkeztem el, hogy bővíthessem ezzel a könyvvel is a listámat, ami szintén a könyvtárból van.
Fülszöveg:
Kár, hogy a szerelemhez nem jár időzítő szerkezet, mint a bombákhoz. Legalábbis Lennie szerint. A tizenhét éves lány nemrég vesztette el imádott nővérét, Bailey-t, és semmire sem vágyik kevésbé, mint hogy egyszerre két fiú is feldúlja addigi békés (mondjuk ki: unalmas) életét. Mégis ez történik. A közös veszteség egyre közelebb sodorja Bailey vőlegényéhez, de közben felbukkan Joe, ez a szenvedélyes srác, akinek a gitárjátéka virtuóz, az életöröme ragadós, és akinek minden egyes csókjától úgy érzi, mintha felrobbanna a világ...
Az egyik fiú emlékezni segít Lennie-nek, a másik felejteni. De szanad-e egyáltalán boldognak, szerelmesnek lennie, amikor épp gyászol?
Először is, engem nagyon meglepett, hogy a könyv lapjain az oldalak kék tintával vannak nyomtatva. Nem tudom, hogy minden példánynál így van-e vagy sem, de nekem sikerült kifognom egy ilyen példányt.
Másodszor, Lennie bizonyos múltbeli darabkáit is megtalálhatjuk az oldalakon, kicsit olyan volt számomra, mintha idézetek sokaságát olvasnám, pedig nem.
A fülszöveg elolvasása után nem számítottam valami vidám történetre, de mint ahogy azt olvashattam, Joe karakterének felbukkanása egyfajta energiát adott a történetnek, mintha nemcsak Lennie életét töltené meg élettel, hanem magát a történetet is.
Lennie karaktere az a tipikus "nem tudom mit kezdjek az érzéseimmel karakter", de mindezek ellenére nem volt számomra unszimpatikus karakter.
Igazából, egy elég érdekes történet, de vigyázni kell vele az olvasása közben, mert megérinti a lelket.
Ami igazán tetszett a történetben, az a kert és az abban élő virágok, amiket úgy magam elé képzeltem el.
Érdemes elolvasni ezt a történetet is, bár nekem nem lett a kedvencem, de mégis megfogott valami benne.
Üdv, Bali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése