Szia!
A héten sikerült a kezembe vennem a Két lépés távolság című könyvet, amiről film is készült.
Sajnos mindig abba a helyzetbe kerülök, hogy a filmet hamarabb látom, mint a könyvet kézhez kapom és sose csalódok az utóbbira.
Na de a lényeg, meglepődtem, hogy nem harmadik személyben íródott, hanem mind Stella, mind Will szemszögéből és így utólag, sokkal jobban esett a szívemnek, ahogy olvastam, mert mindkettejük fejébe és szívébe beleláthattam.
Megmondom őszintén, hogy a betegségekről szóló könyveket igyekszem elkerülni, mert vannak olyanok, amik nem hitelesek vagy épp kegyetlenebbek. Az utóbbi megmaradt, de nem olyan borzasztóan kegyetlen.
És innen is szeretném azoknak a CF-el küzdő emberkéknek sugározni, hogy nem semmi, amit ki kell bírjanak és meg kell küzdjenek, sokan bele sem gondolunk, hogy mennyire nehéz lehet.
Na, de visszatérve a történetre. Maga a cselekménnyel nincs semmi bajom, ahogy a vezetéssel sem, bár számomra egy kicsit kiszámíthatóak a történések (nem a film miatt). De amit ki kell emeljek, hogy vannak olyan cselekményszálak, amelyek a könyvben nagy szerepet kapnak, míg a filmben épphogy csak említve van.
És nem hiába van az, hogy a könyvek sokkal jobbak, mint a filmek, hiszen több információt is sikerül megtudni, mint a filmből.
Mindezek ellenére élveztem az olvasását és ha csillagoznék, akkor erre 4 vagy 4,5 csillag lenne, de mivel nem szoktam csillagozni, így azt mondom, hogy számomra egyolvasmányos könyv ez.
Üdv, Bali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése