Bloghét

4.

Kedvenc rajzfilm

Mielőtt azt állítaná valaki, hogy hazudtam, hogy nem tudok kedvencet választani, én tévedtem. Igen is tudok, csak kellett egy kis emlékeztető a Minimax által, hogy "Hahó itt vagyok, én vagyok a kedvenced!"

A Szilaj, a vad völgy paripája című rajzfilm már nagyon régóta a kedvencem. Mivel kicsiként meg is volt nekünk VHS kazettán, ahogy a Hamupipőke is, nem volt olyan nap, hogy ne néztük volna meg a két rajzfilmet.

És hogy miért lett a kedvencem?

Leginkább azért, mert benne van ló, fülbemászó dalok is szerepelnek és a megrajzolása is kiengesztelő. 

Szerintem nem kell senkinek elmondani, hogy miről szól ez a rajzfilm és akik netalán kihagyták vagy soha nem is kerültek vele szembe, érdemes egy esélyt adni neki, mert nem fognak benne csalódni.

De nem csak a saját kedvencem, hiszen a családban hárman vagyunk ezzel. A nagyobbik öcsém, apukánk és én vagyok így vele, bár abból következtetek, hogy akár hányszor megy a tévében mindig meg kell nézzük. Persze kívülről tudjuk a betétdalokat is, mindegyiket szeretem, de egyet kiemelnék, mégpedig a Gyászos ez a dal című számot. Senkit ne riasszon el a cím, mert igazi mondanivalóval rendelkezik.

Nem akartam ezt a bejegyzést ajánló félévé írni, hanem a saját érzéseimet leírni, hogy mennyire nagyon szeretem és bármikor bármennyiszer meg tudom nézni és ugyan úgy azoknál a pillanatoknál sírni tudnék, mert annyira gyönyörű.

Életem kedvence marad az biztos.

Holnap találkozunk!

Üdv, Bali

Bloghét

 3.

Hobbi

Mivel kezdek egy kicsit kifogyni az ötletekből és ahogy észrevettem, szeretitek olvasni a személyes tapasztalataimat (az utóbbi két bejegyzésből láttam).

Vannak kivételek, de szinte minden embernek van valamilyen hobbija. Van akinek egy, de van olyan is akinek jó sok van.

Én az utóbbi kategóriába tartozok. Nagyon sok hobbim van, amikből nem nagyon engedek és igyekszem mindegyikre időt szakítani.

Sajnos már hagytam le hobbikat is, mivel nem volt hozzá lelki energiám vagy szimplán túl sok időt vett el az életemből. Az egyik ilyen a rajzolás. Félreértés ne essék, imádok még mindig rajzolni, csak szimplán nincs időm rá és lelki energiám. 

A leggyakrabban előtérbe került hobbim az a barátság karkötők bogzása (friendship bracelet). 

Intenzívebben a karantén időszak alatt kezdtem el foglalkozni vele, de már előtte is ismertem már és csináltam is. De nem tudtam, hogy ennyire sokat fejlődött az idő alatt. 

Az utóbbi két évben sikerült ismét jobban megismernem és megtanulnom a technikákat is, mert miért ne, hiszen érdekel. És ami érdekli az embert, azért mindent megtesz, hogy többet tudjon meg. 

Majd a karkötőknek külön bejegyzést szánok, mivel megérdemlik és szeretnék velük büszkélkedni, hogy mennyire szépek lettek. (ez egy kicsit beképzelt lett...)

Na de a lényeg az, hogy minden embernek, ha szüksége van rá. akkor mindenképpen keressen egy olyan tevékenységet, amit szeretni fog és hosszú távon is sikerül megtartania. Akik meg úgy vannak, hogy nincs idejük rá, azok ne csüggedjenek, először mindig a fontos dolgokra szánunk időt. 

És nincs annál jobb érzés, hogy a szabadidődben megnyugodsz rajzolás, festés vagy bármilyen tevékenység alatt és nem érzed magad stresszesnek.

Holnap találkozunk!

Üdv, Bali

Bloghét

 2.

A blog születése

Körülbelül 2018 Novemberében el kezdtem gondolkozni, hogy valami maradandót szeretnék hátrahagyni, amire büszke lehetek. Az első gondolatom természetesen a videózás volt. Őszintén fel is vettem az első két percet, de nem éreztem magam kellemesen, ahogy egy kamerába beszélek és az csak van.

Persze az is közrejátszik a dologban, hogy egyáltalán nem szeretem, ha fényképeznek engem és beállítanak, még saját magamtól sem tűröm el. De nem mondom azt, hogy ennyi idő után sincs elvetve az ötlet, csak szimplán nem értek annyira a technikához és nem tudom, hogy minek örülne a nézőközönség.

Mivel a videózás ötletét elvetettem a harmadik próbálkozás után, arra jutottam, hogy jobb nekem az, ha írásban kommunikálok, vagy próbálok kommunikálni. Nagyon sokáig rágtam magamban a dolgokat és arra jutottam, hogy itt az ideje elkezdeni és meglátom mi lesz belőle.

Őszintén féltem a megtekintésektől és attól, hogy alig lesz egy ember, aki olvasni fogja és szereti is, amit ahogyan írok és bevezethetem azokba a dolgokba, amiket szeretek.

Persze mielőtt nekikezdhettem a dolgoknak, alaposan utánanéztem, hogy mi fán terem, hogyan is tudnám létrehozni. Legalább tízszer néztem meg ugyan azt a videót, ami segített benne és elindíthattam.

Ami a legnagyobb fejtörést okozta számomra az a név választás. Jó három napon keresztül gondolkoztam, hogy mi is lehetne a megfelelő a blog számára. Aztán jött a felismerés. A kicsi öcsém akkoriban nem tudta kimondani a nevemet (Bernadett), így valahogy a Bali alakult ki számára. Nagyon örültem, hogy van egy becenevem, ami végigkíséri az éveket és arra gondoltam miért ne lehetne benne a Bali becenév is. Igen ám, de ezzel együtt kellett valami összefoglaló név is, hiszen nem csak egy dologgal foglalkozok, hanem sokkal. Így született meg a Bali Szerint név és a mai napig is használom és igyekszem aktívan posztolni.

Az első év közben történt, hogy egy lány ismerősnek kért fel és elkezdtünk beszélgetni, de még az elején tisztázta, hogy miért is. Rátalált a blogomra és szeretett volna beszélgetni velem, hogy megköszönhesse nekem, hogy új dolgokba kezdhetett bele a posztjaim által. Egy kisebb barátság is kialakult közöttünk, bár idővel nem nagyon beszélgettünk, ezt nagyon sajnálom. 

Nagyon megmelengeti a szívem, ha kapok visszajelzést ilyen formában és tudom, hogy az egy poszttal való munkám nem megy kárba. Mindig örülök a jó szavaknak vagy bárminek, ha kapok, ha nem akkor is, mert tudom, hogy van aki olvassa.

Holnap találkozunk!

Üdv, Bali

Bloghét

 1.

Én

Nos, itt vagyunk. A hét első bejegyzése, hiszen a héten a Blog szülinapját ünneplem/ünnepeljük és ezt szeretném egy kicsit jobban nagydobra verni.

Egyszer már bemutatkoztam a blogon (a legelső bejegyzés), de úgy éreztem itt az idő, hogy egy kicsit bővebben megismerhessetek engem. Nézzétek el nekem, ha össze-vissza beszélek.

Székelyudvarhelyen születtem, Erdély egyik városában, nem is olyan sokkal a kétezres évek előtt. Itt is jártam iskolába és végeztem el, illetve itt tartózkodom most is és járom az egyetemet. Könnyűipari mérnökin vagyok és úgy látszik a papíripart fogom tovább tanulni.

Van két öcsém, akiket nem mutatok a közönség előtt, de léteznek és jól vannak. A nagyobbik egy évvel fiatalabb, mint én, vagyis húszon egy éves, a kicsi pedig a hatot töltötte idén. Anyukámmal és az öcséimmel élek és jól kijövünk egymással.

Nagyon nem szeretném elhúzni a családi bemutatást, így áttérek a saját érdeklődési körömre.

Ahogy a rendszeres olvasóknak feltűnhetett, nagyon szeretek olvasni, de azért engem sem kerül el az olvasási blokk, amikor nem tudok olvasni. Ez mellett, szeretek filmeket, sorozatokat és animéket nézni is és azokat közeli barátokkal jó hosszan kibeszélni. E mellett imádok kreativkodni. Hol festek, hol rajzolok, hol karkötőket bogzok. Amit még nagyon szeretek az az animéknek köszönhetően és a zene, leginkább a koreai popot szeretem nagyon, így arról is el tudok órákat beszélni ha kell. Amit pedig kihagytam az az írás, nagyon szeretek írni (Wattpad).

A személyiségem egy kicsit vegyes, mondhatni egy kicsit hangulat ember vagyok, de sok esetben nyitok ha kell. Leginkább visszahúzódó típus vagyok, de ha a beszélgetőpartnerem nyitott és van ami elindítsa a csacsogást, akkor be nem áll a szám. Gondoskodónak tartanak a barátaim, amivel nincs probléma, de néha úgy érzem, hogy én töltöm be az anyuka szerepét (főleg, ha idősebb vagyok egy kicsikét). Mondjuk szeretem is őket pátyolgatni, szóval nincs semmi bajom vele.

Mondhatni válogatós vagyok ételek és italok terén, de ezt a közelebbi barátok és családtagok nagyon is jól tudják. Meglepő dolog, hogy nem nagyon szeretem az epret, de ha kell megeszem. A csirkével ebben az évben kötöttünk haragot és azóta nem igazán akar lecsúszni. Ha kedvenc étel fajtát kellene válasszak, akkor csakis a desszerteket választanám, mert nagyon édes szájú vagyok.

Sok dolgot mondok kedvencemnek és a zenékkel is így vagyok, szinte mindegyik dal (ami a telefonomon van) kedvenc számomra és sose tudok választani, vagy rangsorolni. 

Szeretek sok mindent csinálni, amibe bele is szoktam egyszer-egyszer bolondulni és akkor mérgelődök, hogy miért csinálok ennyi mindent egyszerre. 

Ami a legrosszabb tulajdonságom, hogy haragtartó vagyok. Ezúttal is szeretnék bocsánatot kérni azoktól a személyektől, akikkel nem tudtam kibékülni vagy megbeszélni a dolgokat.

És hogy miért is kezdtem el blogolni?

Eleinte úgy voltam vele, hogy szeretném közzétenni a saját véleményemet és ha úgy van világmegváltónak lenni (nagy álmok), ma már a heteim része lett. Igaz nem ér el sok embert, amit és ahogyan, illetve amiről írok, de örülök annak a párnak is. Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi ez számomra, mert már a részemmé vált és nagyon nem örülnék, ha ezt elvennék tőlem. Ez az enyém, ez a tiétek, ez a miénk.

Remélem sikerült egy kicsivel többet megtudni rólam és nem ijesztettem el senkit a kis lelkizéssel sem. Holnap találkozunk!

Üdv. Bali

Könyajánló #33

 Rick Riordan: Percy Jackson és az Olimposziak V.

Az utolsó olimposzi

Üdv mindenkinek!

Elérkezett az idő, hogy elbúcsúzzunk/búcsúzzak a Percy Jackson kötetektől, hiszen az utolsó is elolvasásra került. De nem is húzom tovább a szót...

Fülszöveg:

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre, Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.

Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbáltál megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.

A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy a saját sorsa ellen küzd.

Huh, hát nem is tudom hol kezdjem, hiszen egyszerre több érzés kavarog bennem ezzel a befejező kötettel kapcsolatban.

Először is, minden benne van ebben a részben, ami egy befejezéshez szükséges, de még az is, hogy lehet nem is lesz befejezve. Nos, mivel nem akarok spoilert írni, így el is kerülném a konkrétumokat.

Nagyon elégedett vagyok a harci jelenetekkel, hiszen eléggé nehéz első szám első személyben ezt megírni, úgy hogy tartalmas is legyen és minden benne legyen, nem csak Percy harca. Persze a képzelet ezt tovább tudja fokozni.

De ugyanakkor egy kicsit csalódott is vagyok, hogy Percy döntése ennyire egyszerű volt a próféciával kapcsolatban. De a végkifejletben nem csalódtam.   

És végül Percy második döntése is teljesen jogos volt. És megint spoilereznék, de nem fogok. 

Örülök ennek a befejezésnek és vissza is sírom, hiszen több hónapomat kísérte ez az öt kötet és végre megismerhettem Percy világát, a görög istenek világát, meg úgy a mitológiákat is kis részben. 

És ha az a kérdés is felmerült bennetek, hogy melyik is a kedvenc részem, akkor el kell mondjam, hogy az öt kötet közül nem tudnék választani, mert mind különleges, élményekkel dús. Számomra lehetetlen kedvencet választani.

Kedvenc karaktert/karaktereket könnyebb, hiszen sokan vannak, de annál inkább van az, hogy melyik nő az ember szívéhez. 

A kedvenc: 

• férfi karakter: Percy és Tyson
• női karakter: Annnabeth, Clarisse és Percy édesanyja
• isten karakter: Dionüszosz és Hermész
• természetfeletti lény: Fekete Péter
• gonosz karakter: Kronosz

Ezek után nem maradt más, minthogy lezárjam a Percy Jackson bejegyzéseket, de még vissza fognak térni a blogra az biztos.

Üdv, Bali

Kreatív #15

 Novemberi Bullet Journal

Üdv mindenkinek!

Eljött az a pillanat, amikor elmondhatom, hogy már egy éve csinálom a határidőnaplómat, illetve az is, hogy veletek olvasókkal osztom meg képek formájában. 

A tavalyi novemberi téma nagyon egyszerű volt és az egészet nagyon minimálisra vettem, de ezúttal egy kicsit többet nyújtottam.

Mint látható az idei téma a gombák lettek, amivel nem lenne semmi baj, de rájöttem, hogy nagyon bénán rajzolok gombákat, így nézzétek el nekem a rajzokat.

A hónap nézete elég egyszerűre sikerült, ahogy eddig is, de remélhetőleg a decemberi hónap sokkal jobban fog kinézni.

Ide is rajzoltam pár gombát, hogy azért mégis legyen valami, ami feldobja.

A szokás követő alatti területre több gomba került, ami az eddigi nagy kedvencem ezek közül az oldalak közül. 

Ha pedig jobban megfigyelhetitek az Olvasás feliratnál ott van egy R (rendes) és egy W (Wattpad) jelent. Mivel szeretek olvasni, így mindkét helyről kerülnek jó történetek az én igényeim szerint és szeretném azt is számon tartani.

Amit a heti nézettel rontottam el az mindenféleképpen a 29-30 napok. Fejben sokkal jobban néztek ki, mint így lerajzolva, így sikerült elrontani azt az oldalt rendesen. 

Összességében nem vagyok vele nagyon elégedett, de majd a következő alkalommal igyekszem jobbat alkotni és elkerülni a gomba témát.

Amiket használtam: 

• fekete tűfilc (Stabilo; 0,4)
• piros ceruza (Milan)
• barna ceruza (Milan)
• grafit ceruza

Üdv, Bali