4.
Kedvenc rajzfilm
Mielőtt azt állítaná valaki, hogy hazudtam, hogy nem tudok kedvencet választani, én tévedtem. Igen is tudok, csak kellett egy kis emlékeztető a Minimax által, hogy "Hahó itt vagyok, én vagyok a kedvenced!"
A Szilaj, a vad völgy paripája című rajzfilm már nagyon régóta a kedvencem. Mivel kicsiként meg is volt nekünk VHS kazettán, ahogy a Hamupipőke is, nem volt olyan nap, hogy ne néztük volna meg a két rajzfilmet.
És hogy miért lett a kedvencem?
Leginkább azért, mert benne van ló, fülbemászó dalok is szerepelnek és a megrajzolása is kiengesztelő.
Szerintem nem kell senkinek elmondani, hogy miről szól ez a rajzfilm és akik netalán kihagyták vagy soha nem is kerültek vele szembe, érdemes egy esélyt adni neki, mert nem fognak benne csalódni.
De nem csak a saját kedvencem, hiszen a családban hárman vagyunk ezzel. A nagyobbik öcsém, apukánk és én vagyok így vele, bár abból következtetek, hogy akár hányszor megy a tévében mindig meg kell nézzük. Persze kívülről tudjuk a betétdalokat is, mindegyiket szeretem, de egyet kiemelnék, mégpedig a Gyászos ez a dal című számot. Senkit ne riasszon el a cím, mert igazi mondanivalóval rendelkezik.
Nem akartam ezt a bejegyzést ajánló félévé írni, hanem a saját érzéseimet leírni, hogy mennyire nagyon szeretem és bármikor bármennyiszer meg tudom nézni és ugyan úgy azoknál a pillanatoknál sírni tudnék, mert annyira gyönyörű.
Életem kedvence marad az biztos.
Holnap találkozunk!
Üdv, Bali
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése