Bloghét

 1.

Én

Nos, itt vagyunk. A hét első bejegyzése, hiszen a héten a Blog szülinapját ünneplem/ünnepeljük és ezt szeretném egy kicsit jobban nagydobra verni.

Egyszer már bemutatkoztam a blogon (a legelső bejegyzés), de úgy éreztem itt az idő, hogy egy kicsit bővebben megismerhessetek engem. Nézzétek el nekem, ha össze-vissza beszélek.

Székelyudvarhelyen születtem, Erdély egyik városában, nem is olyan sokkal a kétezres évek előtt. Itt is jártam iskolába és végeztem el, illetve itt tartózkodom most is és járom az egyetemet. Könnyűipari mérnökin vagyok és úgy látszik a papíripart fogom tovább tanulni.

Van két öcsém, akiket nem mutatok a közönség előtt, de léteznek és jól vannak. A nagyobbik egy évvel fiatalabb, mint én, vagyis húszon egy éves, a kicsi pedig a hatot töltötte idén. Anyukámmal és az öcséimmel élek és jól kijövünk egymással.

Nagyon nem szeretném elhúzni a családi bemutatást, így áttérek a saját érdeklődési körömre.

Ahogy a rendszeres olvasóknak feltűnhetett, nagyon szeretek olvasni, de azért engem sem kerül el az olvasási blokk, amikor nem tudok olvasni. Ez mellett, szeretek filmeket, sorozatokat és animéket nézni is és azokat közeli barátokkal jó hosszan kibeszélni. E mellett imádok kreativkodni. Hol festek, hol rajzolok, hol karkötőket bogzok. Amit még nagyon szeretek az az animéknek köszönhetően és a zene, leginkább a koreai popot szeretem nagyon, így arról is el tudok órákat beszélni ha kell. Amit pedig kihagytam az az írás, nagyon szeretek írni (Wattpad).

A személyiségem egy kicsit vegyes, mondhatni egy kicsit hangulat ember vagyok, de sok esetben nyitok ha kell. Leginkább visszahúzódó típus vagyok, de ha a beszélgetőpartnerem nyitott és van ami elindítsa a csacsogást, akkor be nem áll a szám. Gondoskodónak tartanak a barátaim, amivel nincs probléma, de néha úgy érzem, hogy én töltöm be az anyuka szerepét (főleg, ha idősebb vagyok egy kicsikét). Mondjuk szeretem is őket pátyolgatni, szóval nincs semmi bajom vele.

Mondhatni válogatós vagyok ételek és italok terén, de ezt a közelebbi barátok és családtagok nagyon is jól tudják. Meglepő dolog, hogy nem nagyon szeretem az epret, de ha kell megeszem. A csirkével ebben az évben kötöttünk haragot és azóta nem igazán akar lecsúszni. Ha kedvenc étel fajtát kellene válasszak, akkor csakis a desszerteket választanám, mert nagyon édes szájú vagyok.

Sok dolgot mondok kedvencemnek és a zenékkel is így vagyok, szinte mindegyik dal (ami a telefonomon van) kedvenc számomra és sose tudok választani, vagy rangsorolni. 

Szeretek sok mindent csinálni, amibe bele is szoktam egyszer-egyszer bolondulni és akkor mérgelődök, hogy miért csinálok ennyi mindent egyszerre. 

Ami a legrosszabb tulajdonságom, hogy haragtartó vagyok. Ezúttal is szeretnék bocsánatot kérni azoktól a személyektől, akikkel nem tudtam kibékülni vagy megbeszélni a dolgokat.

És hogy miért is kezdtem el blogolni?

Eleinte úgy voltam vele, hogy szeretném közzétenni a saját véleményemet és ha úgy van világmegváltónak lenni (nagy álmok), ma már a heteim része lett. Igaz nem ér el sok embert, amit és ahogyan, illetve amiről írok, de örülök annak a párnak is. Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi ez számomra, mert már a részemmé vált és nagyon nem örülnék, ha ezt elvennék tőlem. Ez az enyém, ez a tiétek, ez a miénk.

Remélem sikerült egy kicsivel többet megtudni rólam és nem ijesztettem el senkit a kis lelkizéssel sem. Holnap találkozunk!

Üdv. Bali